10. nap:

Igazándiból talán kár is ezt külön napként megírnom, hiszen a napokat elválasztó éjszaka nem tartalmazta a számomra vízválasztó alvást például. Nekem ez nagyon kispolgári, alantas szokásom Zolival ellentétben, hogy a nappalokat elválasztó éjszakák egy részét mozdulatlansággal, csendben töltöm TEHÁT NEM MOTOROZÁSSAL! Ettől az éjféltől sajnos már túl vagyunk a túra felén és a célon, hiszen a rendőröknek öltözött ukrán útonállóknak hála a régi főváros és a színes kanyon ábrándjával már nem is játszadozhatunk, hiszen az még innen vagy 2000 km lenne! Nem sajnos nem elírás! Arra gondoltunk, innentől Zoli és én is írom az élményeinket. Zolit jelöli a dőlt betű helyenként. Egész éjszaka motoroztunk, nem volt ez kis teljesítmény, hiszen a tóig vezető oda-vissza út sem volt semmi. Én úgy fogalmaznék nem volt egy leányálom, hiszen homokon, sötétben, fáradtan, közel 400-450 kg-ot egyensúlyozva motorozni, hát minden csak nem mókás. Most még ehhez jött a vissza út keménysége megint. Az út rosszabb lett, mint idefelé jövet, mert teljesen széttaposták az autók. A sötétben való motorozás azt eredményezte, hogy valahogy rákeveredtünk az épülő útra, ahol is egy darabon a homok, amit oda hordtak, le volt hengerelve, kemény volt és mentem rajta rendesen, de egyszer csak a hengerelés megszűnt és laza nagyon mély homok lett belőle. Amibe, ahogy belefutottam, azonnal kiment a motor eleje és jött egy jó ízű perecelés, ahol le is tört a jobb első ködlámpám. Na ezt érezte Zoli, én akkor is hátul mentem és csak azt láttam, hogy bolyongunk mint a fájdalom, alig látok a sötétben a portól leginkább egy pici, piros féklámpa fényt követek kámikázéban... erre fehér fény lemegy, piros emelkedik és a por sokkal nagyobb… hát mire közelebb értem fogtam fel, hogy Zoli bizony szaltózni készült egy 400 kg-os motorral. Nem volt vidám ott a semmi közepén azon gondolkodni, hogy vajon lett-e komoly baja? Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sötétben egy ilyet nagyon nehéz kivédeni, de van remény, például nem kell ismeretlen terepen sötétben motorozni, vagy elég gyalogosan tolni a 400 kg-os motort és akkor csak az emberre dől... a lehető legnagyobb szerencsénk volt és Zolinak semmi baja nem lett, pedig megvallom őszintén hátulról nézve ez nagyon látványos egy perecelés lett. Természetesen a motor is megúszta hiszen a mély homokban előnyösebb esni mint aszfalton. Sajnos a motoromat le sem bírtam támasztani, hogy leszálljak róla segíteni a Zolinak így néztem, hogy keresi önmagát még én keresem azt a helyet ahol az oldaltámasz alá tett 10x10 cm-es falapom sem süllyed el. Végül csak rendbe jött minden, sőt, Zoli kedvenc pasztájának hála a "ködfényszórója " is egészen jól működött az esés után. Jelezném a BMW fejlesztőinek, hogy az ilyen védtelen műanyag házas fényszórókat tessék elfelejteni az elvileg terepre is alkalmas endúrókon. Innét valahogy visszakeveredtünk a pusztába, magam sem tudom hogyan, de sikerült és a laza mély homokban haladtunk előre. Egy keményebb talajú szakaszon megálltunk pihenni egy kicsit, mert igen kivoltunk már fáradva és konstatáltuk, hogy itt úgy épül az aszfaltút, hogy a hengerelt homokra ráhúzzák az aszfaltot. Szuper, biztosan jó tartós lesz, főként egy olyan országban, ahol ennyire szélsőséges az időjárás. Tovább vergődtünk a homokban vissza Aktöbe felé, mert csak erre vezet innét út. Még egyszer sikerült eldőlnöm a motorral aztán nagy vergődések árán csak kiértünk ebből a szakaszból is, de szépen ránk is virradt haladtunk visszafelé én azt vettem észre, hogy Krisz többször lemarad és furcsán motorozik. Megálltam, kérdeztem tőle, mi a helyzet. Azt válaszolta, ő teljesen ki van merülve. Na ez azt jelenti, hogy végigmotoroztuk nehéz terepen a napot, az éjszakát, a délelőttöt és végül ebéd után elgyengültem keményen. Kerestem egy alkalmas helyet félre álltunk és csak úgy motorok mellet lefeküdtünk aludni. Aludtunk kb. 4-5 órát, felébredtünk és egy kis szedelődzködés után nekivágtunk a maradék útnak. Ezért a 36 órás maraton után jól kiérdemelt szusszanásért komolyabb lobbit folytattam már 12 órája végül csak lőréseken kémleltem és kijelentettem hirtelen bátorságomban, hogy én most lefekszem pihenni. Folyamatos haladás mellett 17 óra körül voltunk ismét Aktöbében. Nagyképű lenne ezt haladásnak nevezni, de még csak vergődésnek is. Szálláshelynek azt választottuk, ahol ezelőtt is laktunk. Begurultunk a szállás elé, Krisz bement elintézni a szállást, én kint voltam a motoroknál. Persze most is nézegették a motorokat és kérdeztek is honnét hova stb. a szokásos kérdések. Egyszer csak valaki magyar nyelven azt kérdezi: "Melyik városból jöttetek ide, végig motorral jöttetek?" Elsőre fel sem fogtam, hogy magyarul kérdeznek, csak válaszoltam. Utána esett le, hogy bizony ez a kazah fiatalember magyar nyelven szólt hozzám. Szóba elegyedtünk, bemutatkoztunk egymásnak, őt Armannak hívták. Javasolta, pakoljunk be, aztán találkozunk lent a szálloda halljában, beszélgessünk egy kicsit. Így is történt, együtt vacsoráztunk és meg is ittunk néhány vodkát meg néhány üveg sört. Rengeteg kérdésemre kaptam választ tőle Kazahsztánnal kapcsolatban. Nagyon jó beszélgetés és este volt mintegy 4000 km-re Budapesttől. Megtudhattuk, hogy a finnugor nyelvi vonal az eredetünk kapcsán teljesen komolytalan, mert erről a részről származunk. Van Kazahsztánban Madjar törzs és fura volt a nyelvük használat közben is, mivel több szót hibátlan magyar kiejtéssel ejtenek. Többször felkaptuk a fejünket Zolival, hogy ki mondott mit is nekünk!? A társadalmukban nagyon nagy szakadék nyílt most, mert aki a földben lévő kincsek kitermelési és eladási ügyeihez közel került, azok nagyon jól élnek "újgazdag" módon, viszont aki a tevéket kergeti, nahát ők nagyon szegények. Furcsa ez a társadalmi terpesz, hiszen akik most törtek "feljebb" ők nagyon nem tanultak viselkedést és kultúrát a pénzükhöz. Armanról kiderült, hogy élt Magyarországon is sokat, a szülei a mai napig itt élnek és a követségen dolgoznak. A beszélgetés alatt derült ki számunkra, hogy miért nem látni rendőröket szinte sehol Kazahszánban: itt is dúlt a rendőri korrupció ennek úgy vetettek véget, hogy megtiltották azt, hogy az országutakon kint legyenek, csak a városokban lehet nekik igazoltatni, de ott mivel igen forgalmas, nem igazán mehet a korrupció. Megtudtuk azt is, hogy az ország most éli a legnagyobb fejlődését, természetesen az olaj és gáztermelés jóvoltából. És még számos ilyen kérdésünkre kaptunk választ. Vicces volt, hogy sok sátras szabad eges éjszakánk után most szólt nekünk Arman, hogy ugye azért számoltunk a farkasokkal! Mondom neki: milyen farkasokkal? - Hát amik itt élnek… Elszállt az idő nagyon, fáradtak voltunk és nem terveztünk korán kelést, főként úgy hogy Arman elmondta, az Asztrőbe vezető út nem lesz egyszerű, viszonylag későn kerültünk ágyba és hamar el is aludtunk. Örömömre sikerült hulla fáradtan azért némi erjedt italt fogyasztanunk.

Műszaki szakasz:

1. A Trax csomagtartókeret tovább tört sajnos.
2. Ortliebből a fehér táska nem javasolt ennyire keletre, semmi baja nincsen, de nagyon koszos.
3. A sisakkamera működik teljes örömünkre, éljen a Contour.
4. A napi 2 db esés talán kivédhető lett volna, ha az F4-es kommunikáció nem döglik be.
5. Itt nagyon jó, hogy végül mindketten profi endurós bakancsot használunk, törés nincsen.
6. Motorok jók, bár ahol nincsen út ott kötelező lett volna csavarrögzítőt, ragasztót használnunk pár csavar fellazult.
7. Ami nagyon jó, az a Peli tokkészletünk, se por, se víz, se ütés nem jut át rajta.
8. Vízszállítóink elengedhetetlen szolgálatot tettek a szárazság közepén.

A 10. nap fotógaléráját ide kattintva tudod megnézni!

Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész

Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike