9. nap:

A reggeli ébredés után nagyon gyorsan igyekeztünk elhagyni a szállást. Tisztálkodni nem tudtunk, mert nem volt víz sem (bár ígérték lesz, de a csaptelepekből csak mély hörgés és gargalizálás hallatszott). Lefelé menet hallottam, hogy valami kis buli van az egykori étterem részben. Utánam is szóltak menjek igyak velük egy kis vodkát, de ez nekem nem kellett, ezért udvariasan elutasítottam a dolgot. Annyira jól sikerült nekik az ivászat, hogy mentőt kellett valakihez hívni. Zoli kint ült a szálló előtt, várta, hogy lehozzam a holmimat, vigyázott a motorokra. A mentő sofőrje kérdezte, honnét jöttünk-mit csinálunk itt. Elmondtam neki, hogy az Aral tavat szeretnénk megnézni. Erre ő azt mondta, nincs itt semmi látni való, csak a pusztulás. Azt mondta, egy múzeum van itt és előre mutatott, ahol ki volt rakva két egykori halászhajó és ennyi. Miután sikerült felpakolni a motorokat, elindultunk megkeresni a tavat, de ez korántsem bizonyult olyan egyszerű feladatnak, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanis a régi mederbe vezető utat sem egyszerű megtalálni. Mert ahogy a tó húzódott vissza, úgy mentek utána néhányan az egykori halászok közül. Így kialakult kettő település a régi mederben és mi arra akartunk menni, egy rendőr segített nekünk megtalálni az arra vezető utat. Ez itt újabb talány, út az nem út, az csak a régi tó medrében vezető kitaposott út: az eleje még úgy, ahogy rendben van, mert fel van szórva kövekkel, de az idők folyamán ez olyan lett, mint egy mosódeszka - rázta a motorokat fenemód. El kell dönteni, vagy megyünk 20km/h vagy  megyünk 80km/h sebességgel, mert úgy még viselhető. Az utóbbit választottuk, mert szörnyű táv volt előttünk a tóig úttalan utakon. Tulajdonképpen az első településig viszonylag simán sikerült eljutni. Itt egészen sok ember él, volt még iskola is. A gyerekek teljesen bezsongtak, mikor megláttak minket. Futottak a motor után, de mivel nem álltunk meg, igen agresszív módon dobáltak minket. A hátsó lámpámat sikerült is bedobniuk. Az igazgató jött ki, ő szedte össze a gyerekeket és tőle kérdeztük meg, merre is kellene folytatni az utunkat a tó irányába. A magyarázat után világossá vált, hogy ott ahol a tábla ki van rakva, arra kell menni. Ott már tényleg csak csapás volt, homok és por. A települést jelen esetben úgy kell elképzelni, hogy kis egyen-házak nyeregtetővel álltak sorban és út sehol, csak por, kő, homok. Innét még 30km így és elértük az utolsó települést és vele a tó partját is. Visszafordultunk és a jelzett helyen nekivágtunk a távnak. Rettentően nehéz terep volt és nem 30km hanem 55km volt abszolút a tó mederben. Ahogy haladtunk előre, mindenhol csak tevék voltak egyre több. Voltak szakaszok, ahol kemény volt a tómeder, de többségében homokos talajon kellett haladni. Lassú haladással ugyan, de elértük az utolsó települést. Ez annyira borzasztó volt, úgy le volt pusztulva, hogy meg sem mertünk állni még egy kép kedvéért sem.  Inkább fabódé gyűjtemény volt ez, mint település. A települést elhagyva jobbra tartva kellett a tó felé menni, azonban az utolsó 400 métert nem tudtuk megtenni mert a motorok már elkezdték magukat beásni a laza és nagyon mély homokba. Az idő is nagyon elment már, késő volt, mikor megláttuk a tavat. Az is kérdéses volt, ezekkel a nehéz gépekkel, csomagokkal a laza homokon, hogy ki tudunk-e jönni majd onnan? Itt még találtunk szép lovakat, ami ritkaságszámba megy a nagy szárazság miatt, főleg a teve a „divat” már. Elkezdtünk fényképezni, kamerázni és egyszer csak azt vettük észre megy le a nap - hihetetlen szép látvány volt. Kigyönyörködtük magunkat és elindultunk visszafelé. Az egykori tómederben ért minket a sötét. Megálltunk megbeszélni, mitévők legyünk. Abban egyetértettünk, hogy a rengeteg teve miatt itt nem sátorozunk, és visszamenni arra az ótvar szállásra nincsen értelme. Egy lehetőség marad, elindulunk, visszafelé, amiből talán annyi előnyünk lesz, hogy nem kell majd az autókat meg a kamionokat kerülgetni. Nem szeretek éjjel vezetni motort, de itt sajnos most ez ésszerű döntésnek tűnt, bár nagyon lehet fázni és 1000-2000 km felett én általában elfáradok. Fontos! Mindenki jól vizsgálja meg a saját és útitársa képességeit, mert én ezt kicsit könnyelműen kezeltem. Exversenyzők nem ajánlottak, hiszen napokig tud motorozni Zoli egy ültében pl.. Ezért aztán visszamotoroztunk Aralba. A benzinkúton tankolni kellett, mert bizony az oda-vissza út (ami így összesen 240km volt) elvitte az üzemanyagot. A benzinkúton tankolás után még magunkra vettük a meleg ruhákat, mert itt este ugye nagyon lehűl az idő és elindultunk visszafelé. Ez tulajdonképpen már a hazafelé vezető út volt. Fordulópontjához ért a túra, mert innentől minden méter már közelebb hozott minket szeretett hazánkhoz. Sajnos fekvés, alvás rész kimaradt ezen a hosszú napon, csak mentünk-mentünk-mentünk. Reménykedtem, egyszer csak elfárad étlen-szomjan a Zoli is és megkegyelmez nekem. Már csík volt a szemem, semmit sem láttam, de mentünk rendíthetetlenül, mint valami BMW offenzíva.

Műszaki szakasz:

• Trax keretemet már nagyon kellett tuningolni, a sok teher miatt törtek el a hegesztései.
• A Sidi bakancsom viszont nagyon jó vételnek tűnt, továbbra is a Crossfire megéri az árát.
• Peli tokokban minden terhelést kibírtak a technikai eszközök, kamera, fotó gép, Net-Top
• Ide nyári szellőzős ruha kellett volna, amit átjár a levegő és este nem fázunk benne, na ez nekem nem volt csak 2 külön ruhával…
• Ortlieb expedíciós táskák tökéletesek voltak, bár fehéret csak „vasárnapi úri-muri” motorozáshoz javasolunk, az enyém már szürke a kosztól.
• Itt ahol kevés a víz, a vízhordóink óriási szolgálatot tettek, a célnak tökéletesen megfeleltek.
• Zoli kommunikációját nem tudtuk megjavítani, ami éjjel nehéz terepen pedig jól jött volna.
• Kevesebb súly kellett volna, az biztos ilyen talajra és ha lehet még „terepképesebb” gumik.

A kilencedik nap képgalériája itt megtekinthető!

Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész

Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike