8. nap:
Ez a nap volt eddigi utunk során a "legek" napja: hihetetlen kemény volt az út (illetve az úthiány volt az) Aktöbétől Aralig. Aktöbéből teljesen normális időben sikerült elindulni. Az utunk első szakasza gördülékenyen telt, igaz már beszélgetni sajnos nem tudunk, mert ugye az F4 nem működött. Elhagytuk Aktöbét és belevesztünk a nagy pusztába. Megint hosszú egyenesek jöttek, nagyon hosszúak. Habár számomra nincsen túl hosszú egyenes vagy szakasz, akkor is szép ha 800 km nyílegyenes. Zoli figyelmes lett egy „kefe” feliratú bódéra, gondolta megiszik egy kávét és aztán szépen tovább megyünk. Finoman jegyezném meg kicsit gyanús volt a bódé messziről, hiszen utoljára nekünk ilyen építmény látótávolságban a kertünk végében volt, de nem kávézni jártunk bele… Szépen lekanyarodtunk az előtte lévő parkolóba. Pontosabban leszivárogtunk, hiszen az aszfaltút mellett csak mély homok található a bódéig. Még meg sem álltunk igazán, már is jött kifelé két teljesen italozott ember és jöttek oda érdeklődve: "honnét jövünk, hová megyünk?" Az egyik mindenáron motorozni akart, meg a sisakot felpróbálni és hasonlók. Mély homokban 250kg+50kg csomagos dögökkel fordulni egyet részegen… Ígéretes egy ajánlat volt, de kedvesen, köszönettel elutasítottuk. Zoli bement egy kávéért. Mikor ott bent meglátták csak néztek rá mint egy ufóra. A lényeg, hogy kapott kávét. Ahogy jött kifelé, láthatta ahogy én küszködök a palikkal. Valószínűleg már minden pénz lefolyt a torkukon. Kiderült, a kávé is inkább útépítési alapanyag, mert olyan forró mint a bitumen és kb. olyasmi lehet az íze is, ráadásul ez is nyomot hagyott a homokon.Az egyik azt mondta nekem, van egy telefonja, vegyem meg. Azután Zolit kérdezte, hol vagyunk, mert őneki Aktöbébe kell mennie aztán meg a ruháinkat akarta felpróbálni piszkálta a motorokat, a sisakokat, motorozni akart és nem hagyta nyugodtan kávézni Zolit, amin azután ő valami eszméletlen módon felbosszantotta magát. Zoli megitta a kávét gyorsan és elmentünk, mert Zoli már nagyon úgy volt vele, hogy lekever egy atyai pofont valamelyiknek. Végül mérgeztük őket nyomtatott térképpel is, de amikor a kezébe vette és kapásból megfordította - északot délnek - akkor már biztosak voltunk, hogy nem találtuk meg az emberünket. Szóval tovább indultunk. Az útviszonyokat figyelembevéve - az alapján, amit addig láttunk-, azt számoltuk, hogy az előttünk lévő 670km hamar meg fogjuk tenni. De nem így történt. Tankolni kellet volna, de természetesen nem találtunk benzinkutat, így kellett egy kis kitérőt tenni Yzginbe. Ez egy kis falu, bementünk oda, találtunk egy benzinkutat. Na az nem volt semmi, még életemben nem tankoltam ilyen helyen. Valami eszméletlen volt látni, hogy a tartályok a föld felett, csak úgy lerakva és tankolni úgy lehet, hogy kb. tudni kell, mi megy bele, mert ott bizony nem áll meg a benzin, ha tele a tank. Végtére is teljesen mindegy volt a 60km plusz, de megint tele volt a tank mindkettőnknek. Megint beleszaladtunk egy útépítésbe, ami tereléssel járt: bele a pusztába. De itt nem néhány km-ről volt szó, hanem első szakasznak 98 km. Még ez sem lett volna egetverő probléma, de itt nagyon mély volt a homok, amit kerülgetni kellett, mert ezek a gumik (Tourance) csak csúszkáltak benne. Itt hatalmas volt a forgalom és igazi káosz alakult ki: mindenki ment, amerre látott, ment itt minden, autóbusz, kamion, személy autó, kisteherautó. Szóval azt sem tudtuk, kit kerüljünk ki, merre menjünk, mert mindenhonnét jöttek. Rengeteg lerobbant autó volt, amik nem bírták ezt a terepet. Volt olyan, aki mezei egyszerűen csak belesüllyedt a mély homokba és próbálta kiásni az autóját. Valami eszeveszett káosz uralkodott mindenütt. Nagyságrendileg 10 km/h tempóval tudtunk haladni. Ránksötétedett, és nem tudtunk félreállni, hogy valahol felállítsuk a sátrat, mert ez a mélyhomokban egyszerűen nem volt kivitelezhető. Ráadásul a Trax doboztartó keretem egy helyen eltört. Ezt javítani kellett porban, homokban-sötétben nem volt az sem egyszerű. Itt jön a képbe a gyorskötöző (éljenek a villanyszerelők), mindent meg lehet szinte tuningolni vele! Elkészültünk, továbbindultunk. Zoli egyszer megállt, de eldőlt a motorral. Hatalmas vergődések árán kikeveredtünk ebből a szakaszból. Késő este érkeztünk meg Aral városba. Kerestünk egy szállást, ami egész egyszerűen eddigi legdrágább szállásunk volt és egyben legócskább is. Konkrétan lenyúltak minket, de nagyon fáradtak voltunk, pihennünk kellet így belementünk ebbe a szállás kérdésbe, a motorokat egy háznál tudtuk lerakni iszonyatos pénzért. Nagyon fáradtan és nagyon koszosan szó szerint felbuktunk még ezen a hihetetlenül ótvaros szálláson is. Ígértek meleg vizet is. Természetesen kád volt, csap is, víz viszont nem, még hideg sem! Nem is részletezném a képeken látszik, mi volt ott a szint. Éjjel nem volt erőnk már tovább keresgélni. Szerintem mi ketten ki is tettük az éves forgalmuk és bevételük legjavát (90%). Altatódalra még gondolni sem kellett.
Műszaki szakasz:
- Trax csomagtartókeret fáradt, mondhatni hegesztések törtek el.
- Contour kamera hibátlanul teszi a dolgát.
- Motorok rendben.
- Ruházat rendben.
- Ortlieb táskák, vízhordók rendben.
- Zoli kommunikációja kilehelte a lelkét, hiba oka nincsen még meg.
A nyolcadik nap képgalériáját itt találod.
Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész
Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike
