7. nap
Reggel ébredés után csodák csodájára én is képes voltam valami életet vinni a készülődésbe. Lementünk reggelizni. Az étterem mutatja mennyien voltunk a szálódában: csak mi voltunk. Elfogyasztottunk egy gyors, kiadós reggelit, aztán nekiálltunk kiszedni a motorokat a kazánházból. Zolinak ez megy nyélgázon is ( 30 cm szintkülönbség, murva, sóder 1 méter nekifutásból..). Lehordjuk a csomagokat felmálházunk és elindulunk Aktöbe felé. Ez itt bizony már a nagy turáni alföld teljesen sík minden, nincsenek erdők nem hogy erdők fák sem. Tulajdonképpen semmi nincsen ami tarthatná a földön a meleget ezért aztán nappal meleg van este pedig hideg igen szélsőséges az időjárás a nappali 30 fok melegből estére 9 fok lesz. Természetesen ezért lett volna jobb a június, de hát az az időpont nem jött össze így maradt a szeptember, ez itt már ilyen időjárást eredményez.  Ahogy haladtunk Aktöbe irányába egyszer csak ki volt rakva egy behajtani tilos tábla az út közepére. Megálltunk, nem értettük a dolgot, aztán egy kis nézelődés után rájöttünk, hogy ez bizony azt jelenti itt vége az útnak. A folytatás az út mellett várt ránk, a pusztában iszonyúan nagy porban, homokban. A hátralévő táv Aktöbéig nem tűnt kevésnek (még kb. 500km) és ilyen körülmények közt ezt megtenni nem túl egyszerű. Nem ragadtatták el magukat csak azért, mert onnantól nincsen út vagy éppen épület. Toronyiránt kijelöltek egy csapást a homokos talajon, amin a NYERGES vontatók is járkálnak, megfelelő teszt körülményeket biztosítva minden gyártó járművének és kevésbé lelkes sofőrének. Továbbindultunk, immár OFF-road üzemben, ugyanis nem tudtunk, haladni, mert a homok mély volt, a szemből jövők jönnek minden irányból és iszonyatos port kavartak. Így mentünk kb. 100km-t, aztán megint aszfalton tettünk meg egy hosszabb távot. Már mindkettőnknek kezdett feltűnni, hogy bizony itt az út semmit nem kanyarodik csak megy egyenesen bele a végtelenbe. Meg is álltunk, készítettünk néhány képet.  Váltakozva haladtunk vagy aszfalton vagy földúton (homokon). Az általunk választott gumik a homokos, poros földúton nem üzemeltek valami jól, sőt, mondhatjuk nagyon szarul tudtunk velük haladni. Nem ide való gumik ezek, de ez van ezzel kellett menni. Komolyan kellett koncentrálni a telepakolt motorokkal, hogy ne billenjenek ki a 2 kerekű kötéltáncból, élvezetes kis tánc ez. Lassan megérkezünk aznapi célunkhoz Aktöbébe. Érdekes volt látni ezt a várost: vannak régi és vannak épülő részei, de valahogy jellegtelen: se nem nemzetközi se nem helyi az építészet, elsikkadt, beleveszett ebbe a vegyes városba. Itt már nem tudtunk elvegyülni, alacsony, ferdeszemű emberek voltak. A vallás már inkább muzulmán, ez hallatszott és látszott mindenhol. Érdekesek voltak az emberek, odajöttek, kérdeztek, minden holminkhoz hozzá akartak nyúlni, köpködtek. Nem akartak bántani, egyszerűen ez egy más kultúra, már itt érződik a kelet hatása.  Furcsa a tapintás eme iskolázatlan, kendőzetlen ösztönössége, mintha tanultak volna az ókori görögöktől: a szem az csak lát, de az csak egy kép, amíg nincsen tapasztalás, érintés, hideg-meleg. Találtunk egy szállodát, ahol az estét töltöttük. A motorok most egy őrzött parkolóba kerültek, aztán elfoglaltuk a szobánkat. Sikeresen felhordtuk a holmikat és igyekeztünk összehozni a felszereléseket, mert egy kicsit már avétosak voltak, koszosak nagyon. Összevetve hatalmas élmény volt ebben a végtelen pusztában motorozni. A táj nem mondható változatosnak, mégis volt neki valami szürreális varázsa. Soha nem gondoltam volna, hogy 800 km nyíl egyenes szakasznak a pusztában, ahol semmi nem volt magasabb 20 cm-nél, ennyire tudunk örülni. Elképzelhető, hogy az ingerektől túlzsúfolt világunk után ez az elsőre szemlélve sivárabb, üresebb táj kimondottan jót tesz a léleknek is. Kanyarodnunk nem kellett sokat az biztos, de azt is csak lassan, mert csúszott a homok.

Technikai részletek:

1. Bmw motorjaink hiba nélkül megbízhatóan és megnyugtatóan tették a dolgukat.
2. Itt már figyelni kellett a csavarokra, mert van, hogy az úttalan utakon fellazultak. (Jó lett volna mindet átnézni csavarragasztóval!?)
3. CONTOUR HD kamera jól szuperált, váltott aksikkal és több memória kártyát forgatva a teljes napot végig lehetett dolgozni vele.
4. Ruházatunk és csizmáink ki nem látszottak a  koszból, porból de komolyabb bajuk nem volt.
5. A fehér Ortlieb expedíciós zsák nem volt jó ötlet ebben a színben ilyen túrára, nem nézett ki jól valami mérhetetlen porral, koszosan.
6. Vannak harci sérülések, ugye a rossz út rezonanciájától a reflektor konzolom elfáradt…le is esett a fényvetőm.
7. Peli dobozkák nagyon jó döntések voltak, száraz és pormentesek belül, amikor már mindenünkben van egy tonna sivatagi homok kb…
8. Jól jött itt már a nyári szellőzős motoros ruha is, de csak nappal.
9. Éjjel motoron hűvös volt („tudom anya, sapka-sál”).
10. A gázos főzőm még mindig bírta, persze nem sok időt vesztegettünk étkezéssel.

A hetedik nap képgalériája itt nézhető meg.

Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész

Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike