5. nap
Tűző napsütéses melegre ébredtünk, kikászálódtunk a sátorból, elkezdtük a reggeli tevékenységet tisztálkodás, étkezés stb.. elindulhattunk volna időben, de én valami eszméletlen módon elcsesztem az időt, olyannyira, hogy végül megint délben sikerült elindulni. Mentségemre mondom, hogy a reggeli tevékenységek ennyi nap után örömmel töltöttek el a tűző napsütésben fürdőzve. Jó érzés a természet lágy ölén éjjel, sötétben kiválasztott táborhelyen világosban szétnézni és ébredezni. Saratov baromi nagy város, nehéz volt átmenni rajta ráadásul a Volga elég széles folyó. A Saratov hűtőgyárat nem láttuk, de érdekelt volna, mert még most is látok egy-egy működő példányt a volt KGST-tagországokban. A Volga rémlett földrajz óráról, hogy deltás, mint a Schwarzenegger és a Kudlik együtt, de, hogy órákig lehet motorozni a Delta torkolatban, az meglepő volt és szép is egyben. Természetesen megint sikerült eltévedni (rosszul is éreznénk már magunkat, ha minden elsőre meglenne), de azért némi keringés után sikerült a helyes irányban kikeveredni a városból és mentünk tovább Engels irányába, onnét aztán pedig folyamatosan motoroztunk tovább. Útközben megint főztünk, ez már simán ment. Utána folyamatosan haladtunk tovább, és késő este érkeztünk meg Ershov településre.  Tisztes gurulásokat intéztek el egy-egy mondattal, hiszen csak órákon át faltuk a kiló métereket a GS-ekkel. Kicsit keringtünk a városban, hátha találunk valamiféle szállást, de el kell mondjam, ez egy igazi kis porfészek volt.  Sötétben minden étcsoki egyformának látszik… Félreálltunk megbeszélni mi legyen a továbbiakban a terv: az volt a felvetés, kimegyünk a településről és sátorban alszunk. Ahogy ott állunk, megállt mellettünk egy autó kiszállt egy férfi megkérdezte, segíthet-e nekünk valamit. (Sötétben fura volt , hogy nekünk apróbb termetű és furák a szemei is) Mondtuk neki szállást keresünk, - van ezen a településen? Ő mondta, hogy van és elvisz minket oda. Mentünk utána és elkeveredtünk egy vasút állómásra, ahol volt is szállás. Szakadt volt, de ez nem igazán érdekelt minket. Értsd: teljesen sötétben, széttört lépcsőn botorkáltunk fel egy üveg mögött üldögélő idősebb (70+) nénihez. Szűk folyosók, vas ajtók, sötét, néma hangok… hát nem mondom, nem itt tartanám a babazsúrt...A motorokat a szállással szemben lévő rendőrségre vittük át éjszakára. Nem attól kellett félni, hogy ellopják, hanem hogy a gyerekek ne piszkálják. Kiderült ez a település igazán egy hatalmas vasút állomás és a szállás is egyfajta tranzit szállás roppant igénytelen volt az igaz, de jó volt ez így. Fura, hogy mi mehet egy ilyen pályaudvaron, ha komplett rendőrörs van rátelepítve... Maximálisan korrektek voltak a szervek egyébként! A férfi elköszönt tőlünk, mi pedig fáradtan lefeküdtünk aludni. A fürdéssel itt sem kellett sokat agyalni az adottságoknak hála: fém trapézlemezzel bélelt helyiség, csobogó, langyos vízcseppek, gőz, félhomály, oroszosan-romantikus hangulat… a közel 180 cm-es magasságommal nem éreztem éppen tágasnak a fürdőt, más kérdés, hogy egy részén le is volt szakadva a fal egy darabja...

Műszaki vonal:

• Motorok hibátlanul bírják a terhelést
• Felszerelés hibátlan
• Ruházatunk hibátlan
• Energiaszintünk változó
• Kedélyállapotunk rózsás

Az ötödik napi képgalériánk itt találod.

Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész

Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike