4. nap
Reggel kipihenten ébredtünk és elindultunk pénzt váltani ez sem volt túl egyszerű feladat, de egy orosz férfi, aki nálunk Magyarországon töltötte a katona idejét segített nekünk pénzt váltani. Értsük úgy, hogy a sokadik reménytelen próbálkozásunk után találkoztunk vele és addig cipelt minket bankról-bankra míg valaki le nem váltotta nekünk a szükséges pénzt. Nagyon segítőkész volt és igazán sokat segített nekünk. A baj az volt, hogy Oroszországban nem minden bank vált valutát, és amelyik vált is nem mindegyik pénznemet váltja. Így két helyen sikerült váltani az egyik helyen eurót a másikon pedig dollárt; a lényeg, hogy volt rubel nálunk kellő mennyiséggel. Nem kicsi város Belográd, hatalmas változás volt Ukrajnához képest. Itt az emberek sokkal nyugodtabbak, nem depressziósak, valami egészen más közeg. Van, aki még mosolyogni is tud! Élmény volt csomagok nélkül tekeregni a városban motorral ez a nap, ha 2 napig tartott volna az sem zavart volna, nyugalmas nap volt. A pénzváltás után visszamentünk a szállodába a csomagjainkért és természetesen kifizettük a szállás árát is. A szálloda mellett volt az őrzött parkoló. Mentünk vissza kifizetni a parkolás árát, látom, ott egy motoros bolt - hoppá - mondtam magamnak - bemegyek én oda megkérdezni nem tudnának e segíteni abban hol tudnék én egy orosz térképet szerezni a GPS-re. Nem volt ez rossz döntés nagyon segítőkészek voltak és sikerült ezt is megoldani, persze jó sok időnk elment vele, de megérte nekünk. Lelkes fiatal srácok csinálták a boltot és semmi perc alatt elkísértek minket egy barátjukhoz aki a helyi informatikai erőt képviselte. Nem befejezett faház, nyikorgó kapu és már jön is ki az infós…hát be sem kellett mutatkozni; szakáll, szemüveg, napocska haj, tagba szakadt mozgás…hamisítatlan hekker alkat. Kicsit kuncogtam magamban, kétes vigyorral, vajon mit fog szólni Zoli legújabb Garmin GPS-éhez. Készüléket átadtuk, ő besétált a házba, mi pedig a többiekkel tárgyaljuk a motorozás szépségeit. Ők még nem nőttek fel, ezért jött a számos történet: haverjuk egy keréken 200 km/ h-val hogyan vesztette életét…stb és, hogy szép a túránk, gyönyörűek a motorok, de azért a sportgép az igazi…Nem telt bele 3 mondat, jött ki a szakink a házból: ugyan adjunk már valami kábelt neki, amivel csatlakozni lehet a készülékre (kicsit elbizonytalanodtam, ezek szerint tudja, hogy csatlakozni kell rá). Újra felvettük a beszélgetés fonalát, hogy mi nem vagyunk normálisak ekkorát gurulni, amikor annyi gyors jó szakasz is van autópályázni…megint itt termett az infósunk és diadalittas arctól mentesen, tök nyugodtan közölte, hogy a lehető legfrissebb és legjobb Kazahsztán térkép fent van a készülékünkön….arcomon döbbenet, ezt otthon alig vállalták volna egy vagyonért és amit tudtak adni Kazahsztánra (és Oroszországra) azt Zoli végül nem is kérte itthon, mert annyira gyenge volt. Későn, de neki vágtunk első napunknak Oroszországban. Csodálatosan szép helyeken motoroztunk, nagyon szép időben igazán jó kedvünk volt. Jó érzés volt találkozni a segítőkészséggel és nem rettegni az egyenruhás útonállóktól, hogy mikor milyen rémtörténetet találnak ki a legalizált fosztogatásukhoz, mint azt tapasztaltuk ugye Ukrajnában. Egy kis falu boltjában vásároltunk vizet és ennivalót. Ezt egy erdő mellet fogyasztottuk el, aztán tovább indultunk. Voronyezs érintésével Anna irányába haladtunk, jó tempóban végig. Azonban később jött egy kis probléma, eltévedtünk nem találtunk a jó irányt, egy benzinkúton vásároltunk egy térképet az segített nekünk megtalálni a helyes utat. Késő éjszaka haladtunk el Kalininsk mellett, nem sokkal később a sötét éjszakában felállítottuk a sátrat és halálosan fáradtan lefeküdtünk aludni. Akkor jól jöttek az erős ledes Lupine lámpák, de legjobban a szolga jött volna, aki mire odaérünk felállítja a sátrat, megrágja a megfőzött vacsorát és maximum az emésztést bízza ránk! Annak ellenére, hogy későn indultunk sikerült egy egészen szép kis távot megtenni. Fáradtan kimerülten feküdtünk le aludni. Zoli még ment volna, de én ismét tanújelét adtam annak, hogy születni kellett volna a paripára nem csak felülni rá… Alap táplálékokkal, kevés pihenővel, kevés folyadékkal és rengeteg kilométerrel végelgyengültem, de legalább ahhoz volt erőm, hogy ezt bevalljam. Erősödik az érzés; ex versenyzőkkel ésszel vállaljunk be túrát! Szeretek sokat gurulni, tudok is, de ami sok az nem kevés! Zoli mire lefeküdtünk aludni, szerintem lázas lett, mert a „rám kent nyavalyát” sikerült elkapnia tőlem (ezt állítja pedig csak megfáztam), az indulás előtti este én feküdtem lázasan. Ő fázott, aztán melege lett, nem volt egy túl jó éjszaka ez neki, ahogy mesélte.
Felszereléseink:
- Minden tökéletesen működött még.
- GPS használata az kihívás volt, mert nem minden térkép volt elérhető jól vagy olcsón.
- A sisakkamera nagyon jó szórakozás, főleg ha az ember elfelejti kikapcsolni "bizonyos" szituációkban.
- Táskáink jól bírták a gyűrődést.
- Az Ortlieb vízhordó viszont oltári jó találmány: én már mosdottam a vizéből, főztem a vízzel és ittam is.
- Az összehajtogatható mosogató edényünk (Folding Bowl) is jó szolgálatot tett, Zoli borotválkozik benne.
- Ruháink és lábbelijeink is kényelmesek voltak.
- A Peli laptoptok mindentől megvédte az amúgy kis érzékeny gépemet eddig, sőt, a kamera doboza is agyonverhetelenségéről tett bizonyságot.
Fotógaléria: Kazahsztán 4. nap
Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész
Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike
