Rövid alvás után korai indulás a módosított terv szerint az orosz határ felé. Viszonylag sima út, közben főzés (rögtönzött kis útszéli konyhánkban), kis pihi és tovább indulás. Kharkov egy jó város a határ közelében, egy kicsit megálltunk itt egy-két fotó erejéig és indultunk is tovább. Nagyon időben értünk a határhoz, de ami ott várt minket ,az minden képzeletet felülmúlt. Hatalmas sor, ami alig mozog, rendkívül türelmetlen emberek, mindenki tolakodott, szó szerint legázolta a másikat. Sorban álldogálás közben vettem észre, hogy a World Gate boltban valahogy sikerült letörölniük az orosz térképet a GPS készülékről szuper, de jó lesz nélküle menni, eldőlt térképet kell vennünk. A határon az ügyintézéshez érve nem tudtuk mit kell tenni és természetesen csak ukrán nyelvű belépő papírok voltak kirakva nem értettünk semmit. Akadt egy türelmetlen ember, aki csaknem elgázolt a rom utójával annyira sietett, tolakodott át Oroszországba. Szerencsénkre a határ parancsnoka egy joviális, több nyelvet beszélő ember volt, aki segített a papírokat megfelelően kitölteni. A közben folytatott beszélgetésből kiderült nem igazán szeretik az ukránokat a tolakodásukért és azért a kulturálatlan viselkedésért. Ezért aztán csak annyira engedik a határforgalmat, amennyire muszáj. A papírok kitöltése után sikerült a határlépés, ami 6 órát vett igénybe. Az a polgár, aki majdnem elgázolt, velünk egy időben léphetett be, mert nem kapta vissza a papírjait, csak akkor mikor mi végeztünk, ez volt a büntetése a parancsnok szerint, akit Viktornak hívtak. Megint csak azzal voltunk kénytelenek szembe nézni, hogy az egész napunk elment, rubelünk nincsen, mert mire sikerült belépnünk Oroszországba minden pénzváltó és bank zárva volt. Kerestünk egy szállást, aminek Mir volt a neve. Ez Belográd egyetlen elfogadható szállása volt, mert ugye szempont volt, a motorok elhelyezése is. Én mentem be a szállást lebeszélni, mikor kijöttem, mi éppen azt beszéltük, meg hogy jó-e nekünk az ár stb.. egyszer csak hatalmas csörömpöléssel feldőlt a motorom. Míg beszéltünk, addig egy nem kicsit ittas társaságnak sikerült a motort felborítani. Természetesen azonnal eltűnt mindenki, a motort felállítottuk és kezdtük felmérni a károkat a bal irányjelző sérült meg, és sajnos a legrosszabb, hogy a sisakom is, ami a motor kormányára volt rakva. Az irányjelzőt még ott sikerült megjavítani egy kis fsb paszta segítségével a motorokat. Ezután elvitük az őrzött parkolóba, mi pedig elfoglaltuk a szállást fent Zoli szétszedte a sisakomat és szerencsére sikerült teljesen megjavítania. Én már azt hittem, abból a sisakból nem lesz semmi, de főleg nem szélfogó plexi. Hiába, Zoli nem ma kezdte a motorozást: mire a tűzjelző miatt a fürdőben megfőztem a gázfőzőn a reggeli-ebéd-vacsorámat, addigra egy kész, működő sisakot faragott Zoli. Nem nagyon kellettt altatódal ma sem.
Felszereléseink:
- A sisakkameránk (Contour HD) nagyon jól bírja. Vittem csereakkumulátort és így nem gond neki az egész napos felvétel.
- Az Ortlieb expedíciós zsák: praktikus, kényelmes cipelni hiszen hátizsák is egyben, és teljesen vízmentesen zár, talán a fehér szín kicsit koszolódik egy ilyen túrán.
- Éjszakai munkálatokhoz használjuk csak a Lupine fejlámpákat, de ott tökéletesen helyt állnak.
- A motorok az ittas csapat feldöntését kivéve jól bírják a túrát, inni kérnek és mást nem is.
- Ruházatunk idáig minden időjárási körülményt jól viselt.
Fotógaléria: Kazahsztán 3. nap
Nézd meg az igazi "ROAD MOVIE"-t: Krisz&Zoli do Kazakhstan
A Trailer is elkészült! Már vágjuk a "vágatlan" változatot is!;)
És az elhangzott előadásunk, Krisztián elbeszélésében: első és második rész
Mindez még jobb minőségben is elérhető: http://www.youtube.com/user/evobike
