Feltöltöttem a 2007-es "Pusi" Balaton túrát, fogadjátok az Ő tollából:

Ezt a nagyszerű túrát már egy évvel ezelőtt megálmodtuk, de csak ezen a nyáron jutott rá idő.

Igazából barátnőm nagy álma teljesült, engem csak „belehajszolt”, de nem bántam meg.

Mi igazából hegymászók vagyunk, de mindig is szomjaztunk valami másfajta izgalomra is.

Ez lett a biciklizés.

Tavaly nyáron volt szerencsénk látni élőben amint Brianconnál elszáguld előttünk a Tour de France. Azt hiszem mind a kettőnket ez az esemény fogott meg leginkább és ekkor döntöttük el, hogy a másik szerelmünk a hegymászás mellett a biciklizés lesz.

Egész nyáron dolgoztunk, hogy el tudjunk egy hétre szabadulni a magyar tengerhez.

Augusztus utolsó hetére terveztük az utat.

Nyáron igyekeztünk beszerezni minden túrához szükséges dolgot és rátaláltam talán életem egyik legjobb  zsákjára. Soha nem volt még biciklis táskám, de azt kell mondanom így a túra után, hogy a legjobbat sikerült kiválasztanom ez pedig az Evobike, vízmentes biciklis zsákja.

A legnagyobbat ki is választottam, mert szeretem a táskáimat jól megpakolni. Vettem is egy pár 20literes zsákot és egy kormánytáskát.

Csajomnak sajnos nem vettünk már biciklistáskát így, neki lett egy használt, kölcsön táska (bár most már azt mondom, hogy inkább vettünk volna neki is egy újat).

Augusztus 25.-én mindennel felszerelkezve Szegeden felszálltunk a vonatra és irány Siófok.

Hosszú zötykölődés után megérkeztünk a magyar tengerhez és kezdetét vette csodálatos hetünk. Felszereltük táskáinkat vagyis az enyémet csak felcsatoltuk és szinte indulhattunk volna is, de hát a kölcsön zsák azért csak kölcsön és nem is praktikus ez már a felszerelésnél kiderült. Itt heveder ott heveder ide befűzni oda befűzni, egyszóval: macerás!

No, de sebaj induljunk.

Első állomásunk miután Siófokot elhagytuk Szántódpusztára esett, ami kicsit távolabb van a Balatontól. Egy csodálatos major található itt, érdemes megnézni. No de amire én már évek óta vártam ,hogy újra eljuthassak Balatonszárszóra ahol első és talán számomra leglényegesebb helyre mentünk a József Attila emlékházba. Ez a hely számomra mindig egy feltöltődés.

Mivel ez egy rövid nap volt így még átbringáztunk Balatonszemesre ahol nagy nehezen sikerült magunknak szállást találni egy közeli kempingbe.

Ez a szálláskeresés mindig nehéz volt, minden este egy külön tortúra volt.

Hiába gondolná azt az ember, hogyha valaki a Balatonnál nyaral mindig, azaz első hogy fürdik benne, mi úgy tűnik kivételek vagyunk az egy hét alatt kétszer sikerült megfürödnünk a Balatonba.

Első igazi teljes napunkon sok-sok kilométert nyomtunk a biciklikbe és kiderült melyikőnk zsákja az igazán strapabíró.

Voltunk ezen a napon Balatonbogláron, ahol megmásztuk a kilátót, voltunk krisnáéknál Somogyvámoson és megnéztük Somogyvárnál Szent Lászlónk gyönyörű apátsági romjait.

Igazán a nap végén lepődtünk meg, amikor a biciklistérképünk szerint, föld úton kellett eljutnunk Fonyódig. Ez így is volt.

Egy újabb összehasonlítás táska részről: a földút azért eléggé göröngyös volt úgyhogy nem kis terhelésnek voltak kitéve a zsákjaink. Be kell vallanom, hogy a Mainstream zsákjaim annyira biztosan álltak a helyükön, hogy szinte észre se vettem, hogy ott vannak mögöttem. Egyensúlyomat folyamatosan gond nélkül tudtam tartani míg szegény barátnőm azért az elmondásai szerint megküzdött a saját „kis” zsákjával. Mivel hevederekkel van rögzítve a zsákja a bringához ezek a hevederek meglazultak a folyamatos zötykölődéstől és ezért ide-oda mozgott a bicikli a súllyal együtt.

Fonyód volt a napi végcél és sikeresen el is értük, de a földút újabb meglepetést hozott számunkra. Soha nem láttunk meg ilyet, de ahogy elértük az autópályát  a földút megszűnt és az átívelő híd le volt aszfaltozva. Ez olyan érzés volt számomra mint amikor Tóth Ákos azt mondja „ Ha sivatag közepén látsz egy forgóajtót biztos, hogy átmész rajta”.

Harmadik napon meglátogattuk a Kis- Balaton-t. Valamint a Sármelléki repteret, amely FlyBalaton néven lehet ismerős. Itt mivel letértünk a biciklis útról és egy igen forgalmas útra keveredtünk elő kellett venni a zöld mellényeket.

Nekem megközelítőleg fél pillanatba telt, míg a zsákomból kiszabadítottam a mellényt, míg barátnőmnek szinte mindent le kellett szerelni a csomagtartójáról, hogy hozzá tudjon jutni a zipzáras zsebekhez.

A Kis Balaton után irány Keszthely és ismét szálláskeresés. Végre egy igazán olyan kempinget találtunk, ami a Balaton partján volt, gyönyörű naplemente csipkedő hattyúk, szóval minden, ami kell, no és egy kis fürdés a Balatonba.

Negyedik napunkon jobban körülnéztünk Keszthelyen és átbringáztunk Hévízre is.

Ez volt sajnos az utolsó olyan napunk, amikor az idő kegyes volt velünk így még bemertünk vállalni hosszabb túrát is, jártunk Kékúton, ingyen ittuk a Theodórát, jártunk a Badacsony csodálatos dombjain, szemezgettünk a szöllőszemekből, Zánkán megnéztük a gyermekfalut, ami hatalmas! Végül Balatonakalin szálltunk meg.

Ötödik napunkon megjött a kevésbé várt rossz idő. Áztunk-fáztunk, de azért felmentünk a Tihanyi apátsághoz valamint Balatonfüreden is jártunk, ahol egy jó időre megszorultunk egy buszmegállóba mivel az eső csak esett és esett.

Végül nem Balatonfüreden szálltunk meg mivel sajnos akkora a háború az emberekért, hogy ez minket nagyon elszomorított így inkább tovább bicikliztünk erről a borzasztóan pénzközpontú helyről és Alsőörsön éjszakáztunk.

Béreltünk egy mobilházat, ahol kicsomagolva ruháinkat nagy meglepetés ért minket.

Barátnőm összes ruhája, hálózsákja és minden egyéb felszerelése teljesen szét volt ázva.

Az én ruháim viszont teljesen szárazon maradtak.

Minden este vacsora után, legkedveltebb elfoglaltságunknak hódoltunk ez pedig a frizbizés.

Utolsó előtti napunkon, szinten egész végig esett az eső így szinte sehol sem álltunk meg, csak átszálguldottunk Balatonalmádin, Kenesén és Világoson is, de Balatonvilágosnál ahol, megálltunk és csodáltuk a fenséges kilátást a Balatonra.

Végül megérkeztünk utunk kiindulópontjához Siófokra.

Hetedik napon délután indultunk vissza Szegedre, persze ragyogó napsütéses időben.

Mialatt tekertük körbe a Balaton már jövőnyári újabb kalandunkat is elkezdtük tervezni, mivel ezek után nincs megállás és következő uticélunk a Garda-tó!

Mindenkinek ajánlom a Balaton körtúrát. Az utak jól vannak jelezve csak ritka eset volt, amikor mi is eltévedtünk és távolabbi célokat is érdemes kitűzni a Balaton körül és elhagyni a biciklis utat, mivel a környékben is sok csodálatos látnivaló van.

Valamint felejtsétek el az egyszerű zsákokat és vásároljatok nyugodtan az Evobike-tól rendes, vízmentes zsákokat, mert elérhetőek árban és nem fogtok benne csalódni. Egy rossz zsák tényleg meg tudja keseríteni a túrát, ezt mi is tapasztaltuk, vagyis leginkább barátnőm.

Túra résztvevői: Holik Dóra, Puskás Endre

Több fénykép elérhető a túrák galériában -»