Isztambulban töltöttünk 1 pihenõ napot és szétnéztünk egy kicsit. Nekem nagyon furcsa volt ilyen nagy városban lenni. Annyi kis falun jöttünk keresztül, amit rögtön át lehetett látni, 2 nagyobb utca, aztán pár mellék utca, hogy ez a 13 milliós város kicsit sok volt. Kijutni a városból elég kalandos volt. Aki biciklitúrára szeretne menni Törökországba, annak azt javaslom, hogy mindenképpen kerülja el ezt a várost!!! Kb 30-35km volt, mire kijutottunk a városból. Elõtte nem Félix órákig ült a gép elõtt, hogy kinézze, hogy melyik az az út, ami nem 10-14 sávos és kifele vezet a városból. Nagyon jól kinavigált. Nekem így is nagyon félelmetes volt, pedig csak arra kellett figyelnem, hogy tartsam a kellõ távolságot, ne maradjak le és ha megállt megnézni, hogy merre vagyunk, akkor váltsak vissza, különben nem tudok elindulni. A Boszporuszon nem volt egyszerû átkelni, az egy iszonyatosan széles gyakorlatilag autópálya fizetõkapuval. Itt átmenni még nem volt gond, de amikor a híd lábához értünk, akkor megállított minket a rendõr és vissza kellett fordulnunk. Õszintén szólva annyira nem bántam, mert félelmetesen széles volt teli autókkal a híd. Visszamentünk a kapuhoz, ahol lestoppoltunk egy furgont, ahova be tudtuk tenni a bicikliket, aztán a híd után pedig kitett minket. Hogy miért nem komppal mentünk, azt nem tudom. Sajnos a hídon lévõ "Welcome to Asia" táblánál így nem tudtunk fényképezkedni.
Isztambultól az út dimbes dombos lett. Edirne és Isztambul között is dimbes-dombos volt, de azért eddig a Sile körüli út viszi a pálmát. Ugyan a tengerparton megy az út, de egyáltalán nem sík, hanem igencsak meredek emelkedõk és lejtõk jellemzik a tájat. Olyan meredek, hogy rendszerint teljesen behúzott fékkel tudunk csak lefelé menni. Ha kiengedem a féket, akkor hirtelen 50 km/h-ra gyorsítunk fel, ami nem lenne gond, csakhogy általában mindig van valami, ami miatt ezt nem engedhetjük meg magunknak. 1. az út olyan rossz minõségû, hogy csak 10 km/h-val lehet menni rajta. 2. Az út alján van egy kb 20cm-es szakasz, ahonnan hiányzik az út. 3. Az út alján van egy fekvõ rendõr. 4. Az út egy iszonyat hajtûkanyarban végzõdik, ami után persze egy iszonyat meredek emelkedõ következik. Illetve ezek bármilyen kombinációja. Ezért aztán nagyon lassan haladtunk és nagyon fárasztó utunk volt. Elõfordult, hogy csak 50km-t tudtunk menni egy nap. Azt is úgy fejeztük be, hogy azt mondta, hogy aznap az volt az utolsó emelkedõ, amire felmentem. Olyan meredekek általában, hogy "síelve" lehet felmenni, de én sokszor le is szállok. Nem mintha tolni könnyebb lenne, de kicsit más izmokat mozgat meg. Volt olyan nap, hogy a teljes emelkedés 1000m volt, míg a legmagasabb pont, amire felmentünk csak 100m volt. A rossz hír (számunkra), hogy úgy néz ki, hogy hasonló utak várnak minket a továbbiakban is. Reméljük, hogy a 30 napos vízumunk nem fog lejárni közben. Sajnos hosszabat nem adnak. Közben jó lenne pihenni a tengerparton, mondjuk 2 hetet :-), de a vízum miatt menni kell. Pedig már 1 hónapja jövünk, szóval ránk férne.
Most Eregli nevû városban vagyunk, egy CS hostnál, innen is a tengerparton megyünk tovább.
Fotógalériák:
