Mi is történt eddig? Hát, izgalmas vagy esetleg unalmas úti élménybeszámolóval sajnos még nem tudunk szolgálni, mert még nem indultunk el. Viszont készülődtünk, olvasgattunk, vásároltunk stb. Erről olvashattok itt.
1. Vízumok
Először a vízumoknak néztünk utána és rá kellett jönnünk, hogy nincs egyszerű dolgunk. A vízumokat bizony nem biciklis utazásra találták ki. Hiszen általában az ember bemegy a követségre, kérvényezi a vízumot, megkapja, felül a repülőre és pár óra múlva már ott is van. Nos, egy biciklis utazásnál is hasonlóan kezdődik, csak éppen pár hónap alatt ér oda az ember. Éppen ezért hiába kértünk is vízumot, ha az csak mondjuk 1-2 hónapig érvényes, akkor lejár, mire odaérünk. Következtetés: az út során kell ezeket beszerezni. Tbilisiben tervezzük az iránit bekérni, Teheránban pedig a többit 'sztán országba szükséges vízumot.
Ezzel kapcsolatban volt még egy szép történet. Az iráni követségen azt az információt kaptuk, hogy ha nem ugyanott hagyjuk el az országot, mint ahol beléptünk, akkor tranzit vízumra van szükségünk. A tranzit vízumhoz szükség van a következő ország vízumára is, ami a mi esetünkben, Türkmenisztán lesz. Utánanéztünk a türkmén vízumnak, ahova szintén tranzit vízum kell, amihez szükség van az előző és a következő ország vízumára. Vagyis az iráni vízumhoz szükség van a türkmén vízumra, a türkmén vízumhoz pedig az iránira. Jó, mi? :-)
2. Felszerelés
Miután lemondtunk arról, hogy a vízumokat beszerezzük, a felszerelést kezdtük megvásárolni. A legfontosabbak:
Vettünk mindketten egy-egy mountain bike-ot. Én szívesebben használok trekinget, de féltünk, hogy az útviszonyokhoz nem lesz elég, ezért választottuk a mountain bike-ot. A bringák tárcsafékesek, ezért a csomagtartó és a sárhányó felszerelése nem ment pik-pak. Egészen pontosan a sárhányok felszerelése még most is zajlik. Vettünk kulacstartókat, 1,5l-es üveghez is, ami lehet, hogy az én bringámra fel sem lehet tenni, mert annyira kicsi a váz, hogy nem fér el. Félix még ezen is dolgozik. Vettünk még táskákat (köszi Evobike, még egyszer!), lámpákat, kitámasztókat, csengőket. Én kaptam a búcsúbulin egy rózsaszín dudát is (köszi, Gábor!), nagyon menő! :-) Azt hiszem a bringás felszerelés részletezését inkább Félixre hagyom, én nem vagyok hozzáértő.
Vettünk hálózsákokat. Félve attól, hogy a hegyekben hideg lesz, ezért 0 fok körüli komforttal rendelkezik mindkettő. Én egyszer megpróbáltam otthon a fűtött lakásban aludni benne, de nem bírtam, marha meleg volt. Hogy mi lesz a sivatagban? No, igen, ez jó kérdés...
A sátor választásnál az a nehéz, hogy az ember szeretne minél nagyobbat vinni, hiszen mégiscsak ebben fog aludni fél évig, ugyanakkor az sem árt, ha könnyű. Végül egy 3 személyes sátrat viszünk, a tapasztalat az, hogy a sátorra írt személyek számából mindig ki kell vonni egyet és akkor kényelmesen el lehet férni. Jó nagy előtere van, a súlya pedig sajnos közel 4kg.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy hogyan fogjuk írni a blogot az út alatt. Nos, beszereztünk egy netbookot is, ez 1,25kg. Internet pedig van mindenhol a világon. Készülünk arra is, hogy a sok technikai kütyüt (netbook, telefon, fényképezőgép, aksik) hogyan fogjuk tölteni, vettünk egy napelemes töltőt. Szerintem marha nehéz és elég sok helyet elfoglal, de Félix ragaszkodik hozzá.
Felszerelkeztünk "konyhával". Vettünk egy pumpás víztisztítót, hogy olyankor is tudjunk iható vizet varázsolni, amikor mondjuk a csapvíz nem ajánlott. Sokat gondolkodtunk, hogy milyen főzőt vigyünk. A gázfőző egyszerűbb, csak attól tartunk, hogy nem mindenhol fogunk tudni olyan palackot venni, ami kompatibilis a mi főzőnkkel. Ezért aztán egy benzinfőzőt vettünk, benzint lehet kapni mindenhol. Azért viszünk gázpalackot is, valameddig kitart az is.
3. Egyéb
Kaptunk egy csomó oltást.
Én 40 cm hajtól váltam meg, félve, hogy nem fogom tudni kezelni az úton.
Nézegettük a térképet és próbáltuk kitalálni, hogy hova kb mikor fogunk odaérni.
Felmondtunk.
Búcsúbulit tartottunk.
