Banderral egyszer csak gondoltunk egyet, hogy kellene valamit csinálni még a nyár végén, hisz itt van még két nap az augusztusból. Telefonok, chatek repültek körbe, és a dolog vége az lett, hogy öten találkoztunk kedden 11:30-kor a Batyin. Orsi, Pít, GG, Bander, és én. Illetve Banderrel nem ott találkoztunk, mert már előző este összeverődtünk, és tőlünk együtt mentünk oda. Sőt, ha már pontos akarok lenni, akkor Orsikával is összegurultunk a budai felsőrakparton még a Batyi előtt. Pít már ott várt ránk, és hamarosan GG is megérkezett. Első állomás az Omszki-tó volt, vettünk pár sört a Cora-ban, majd kiültünk a partra, inni-enni, csobbanni. Nyomultunk tovább, Bander egy Üvegtigris kocsma képével motivált minket. Valamivel Szentendre után lesz a hely. Ja, ez a valamivel kb. a Dunakanyar déli csücske volt. Sebaj, legalább jót tekertünk! A kocsma majdnem olyan jó, mint a filmbéli, 250 a Dreher, és van kaja is. Nincs konzerv íze a hambinak, kipróbáltuk. Illetve a Tigris-szendvicsnek... Ami ugyanaz, mint a Hamburger, csak egy hatalmas marketingfogással a tulaj eladja ugyanazt hot-dog kifliben. Amiért nem haragszunk rá, mert tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, ugyannyiért. A titokba még bele is avat minket. Ahogy Yoda-kutya is beleharap a táskáinkba. Legurítottunk a kellemes helyen két sört, ami igen-igen jól esett.
Ekkor azt hittem, hogy ezek után már semmi kilométerben mérhetőre nem lesz képes a csapat, de pozitívan csalódtam. Pár faluval később felvágtunk a Pilisbe, hogy tervünk szerint még aznap feljussunk a tetejére, Dobogókőre, ahol táborhelyet verünk, szalonnát sütünk, és nagyot alszunk a szabad ég alatt. Vételeztünk még némi folyékony, és szilárd kenyeret, szalonnát, ütcsit, és nekivágtunk a hegyeknek. Erdészeti úton toltuk természetesen. Az eleje kellemesen lankás volt, Pít, és Bander előrehúztak az országúti drótparipájukon, de hiába volt a nagy igyekezet, épp hogy sört bontottak pihentükben, mi már utol is értük őket pikk-pakk, még 4/5-ig volt a sörös doboz, mikor az elsőt kortyoltam belőle. Kicsit elzsibbadtunk a megállástól, de hálisten hamar továbbindultunk. Egy elég kemény szakasz végén kiértünk a főútra. Ezen a szakaszon -azon túl, hogy majd szét szakadtam, olyan kemény volt- régi emlékek törtek elő belőlem. Réges-régen, még mielőtt elkezdtem volna edzeni, 1x ki lettem ide vezényelve egy edzőtáborba, amit többé-kevésbé élveztem is. Linczék, és a Rakonczai testvérek. Ekkor még ők voltak a társaság... Meg volt sóska a menzán, meg valami sportdoki, aki ott osztotta az észt. Meg jó sok csalán a pályákon.
De visszatérve: Dobogókő még messzebb volt mint hittük. Persze végül csak felértünk, jó kemény volt :))) Éljenek a kihívások! Bander kiváló tűzrakó helyet talált egy szálloda mögött. Baromi jó tüzet raktunk, iszogattunk, megpucoltuk a virsliket, bevagdaltuk a szalonnát, nyársakat csináltuk, és feltűzdeltük rá a cuccot, vidáman-punnyadtan-fáradtan eszegettünk a tűznél, nagyon király volt :) Arra gondoltam közben, hogy nem is tölthetnél kellemesebben ennél a nyár utolsó éjszakáját. Itt vagyunk a Pilis tetején 700m-en, felettünk már csak a csillagok, szalonnát sütünk néhány jóbarátommal, és mindjárt bevágjuk magunkat az Open Sky Hotel ezer csillagos szállodájába! :D Komolyan nincs is ennél jobb! És az egészhez nem kell semmi, csak egy-két nap, egy kerékpár, és néhány jó cimbora (akik szintén rendelkeznek ezekkel). Ilyet tényleg tolhatunk máskor is, ha még lesz ehhez megfelelő idő idén. R betűs hónap kizárva, nem vállalom, tavaly már szívtunk vele Brno-ban :))
A történetet befejezve: Reggel arra ébredtünk, hogy AZ ANYÁD! <<-- Pít ordítva felébredt, valószínű azt álmodta, hogy lopni próbálják a bringáinkat. De persze nem így volt. De persze már késő volt, mert mind felébredtünk. Sebaj, ennél viccesebb ébredés nem is lehetett volna. Összepakoltunk, kiültünk a kilátóba megreggelizni, kékkútnál mosakodtunk (közben rájöttünk, hogy a Kékkúti ásványvizet minden bizonnyal ilyen kék kutakból csapolják), majd nekivágtunk az útnak Pilisszentlászló felé. Újra erdészeti út, de most lefeléééé!!! Leírni nem lehet, milyen érzés lefelé suhanni hosszú-hosszú perceken át. Körben a barátaid, süt a Nap, gyönyörű erdő körben... Fantasztikus! Riskó Gyuri évfolyamtársam jön szembe, még jobb :)
Nyomtunk még egy csobbanást és két sört az Omszki-tónál, majd a városban szétszéledt a banda. Jó kis túra volt ez a két napos, nagyszerű befejezése egy fantasztikus nyárnak.
