A Kárpátok bércein -kerékpárral
-Úton -útfélén-
„Amúgy tényleg nem jött a medve!”
Sziasztok!
Először is bocsánatot kérek mindenkitől, hogy ily megkésve jelentkezek, de nem tudtam a világháló közelébe jutni. Annyit megjegyeznék elöljáróban, hogy aki hangulatos városképeket és a kedvelt turisztikai látványosságokról szóló ömlengést szeretne, annak kár továbbolvasnia, ugyanis következetesen kerültük a nagyobb településeket és az útikönyvekben szereplő kötelező látnivalókat, amennyire csak tehettük. Az első nagyobb város, Arad után Bencével megegyeztünk abban, hogy inkább a természet alkotta látnivalókra „utazunk”, mint az ember által készítettekre. Úgy vélem így utólag, hogy jó döntésnek bizonyult ez a választás.
Szóval ott tartottam, hogy akkor július 18-án, hétfőn útnak eredünk. Ez különböző okok miatt módosult, egész pontosan csütörtökre. Addig legalább volt időm nyugodtan beszerezni a hiányzó tételeket, illetve finomítani bizonyos dolgokat a felszerelésemen. Többek közt a csomagtartón kellett némi átalakítást végrehajtani, mert két csavar kikezdte a táskák hátulját. Tanulság: Lehet, hogy az Ortlieb táskák a legtöbb csomagtartóval kompatibilisek, fordítva viszont nem minden esetben. Azért egy kis sufnituningot végrehajtva sikerült orvosolni a gondot.
Úgy gondoltuk, hogy utazásunkat a „merak” jegyében töltjük el. A merak kifejezés Bosznia környékén használatos; s nagyjából annyit tesz: megállni a pillanatban. Megállnak egy kávéra és cigarettára, vagy csak leülnek öt percre és élvezik a jelent, a pillanatot. Határozottan szimpatikus elgondolás és gyakorlat számomra.
Tehát kalandra és merakra fel!
Kezdődik. Mármint gyomortájékon az a bizonyos bizsergés. Azt jelzi, hogy hamarosan indulunk. Úgy néz ki, hogy még ma, július 21 -én, csütörtökön, ha nem mondunk csütörtököt. Bence Jászjákóhalmáról letekert Mezőtúrra, megebédeltünk, majd egy barátunkkal egyetemben még a Peres holtágnál, Tajtinál ittunk egy búcsúsört. Délután négykor sikerült elindulnunk és egészen Békés alá, a „szokásos” placcomig el is jutottunk, igaz már jócskán ránk sötétedett. A sátrakat feldobtuk, ettünk pár falatot, és aludtunk, ahogy csak tudtunk. Éjfél múlt.
A határt átlépve Arad felé fordítottuk a lovakat, és a határátlépési izgalmakat leszámítva nem is történt túl sok érdekes a nap folyamán. Bence ideiglenes személyivel jött, és a határőr hezitált kicsit a passzus láttán. Végül megdumáltuk az embert. A másik, hogy útitársam trekkingjén elég közel volt a sárvédő a kerékhez, így többször is beragadt a száradófélben lévő földutakon. Küzdöttünk. Arad előtt kerestünk sátorhelyet, összedobtuk a tábort, majd jött a (mint a későbbiekben kiderült) menetrend szerinti eső, aztán gyönyörű naplemente, végül a Nylon Batman. Először megjelent egy nagy csomó juh, majd a nyáj végén a pásztor és a kutyája. Emberünk egy átlátszó műanyag szemeteszsákot, mint esőkabátot húzott magára. Kifejezetten plasztikus látvány volt a lemenő nap fényében, amint egyfolytában mobiltelenfonál, közben pedig a juhokat instruálja.
Teszt: Ortlieb -Vaude 0-1. Bence patentpedálja beragadt, így álltó helyben eldőlt, aminek az eredménye egy horzsolás a térden és egy pár centis szakadás a táskán. Stílusosan fekete szigetelő szalaggal gyógyította meg Bence a sérülést. Amúgy az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy tényleg nagyon jól pakolható és vízálló az Ortlieb táskám. Tartottam tőle, hogy nem lesz elég a térfogat, de némi átrendezést követően nagyjából csak félig voltak megpakolva a táskák, így volt hova tennem az élelmiszert.
Vvvvvvmmmmmmmm. Nagyjából ez volt másnap. Kamionok és merak.
Reggel Aradon kerestünk egy pénzváltót, egy boltot és kiutat a városból, mivel épp felújították a települést és valami hihetetlen tereléseket hajtottak végre a szervezők. Egy gyönyörű fekete hajú angyal segítségével megtaláltuk a Temesvár felé vezető utat, aztán száguldottunk a kamionokkal együtt. Temesváron persze megint terelés és útépítés fogadott minket, nem is nagyon tekeregtünk a városban, inkább az estére készültünk. Feltöltöttük a víz és sör készleteinket, majd a Temes folyó partján tábort vertünk. Megvacsoráztunk, majd jött a nyolc órai vihar. Hogy szokjuk.
Innentől kezdtük növelni a tengerszint feletti magasságunkat, amit Bence hátsó kereke egy kitört küllővel hálált meg. Jó. Rezicabányán, ami már jócskán a hegyekben van, szerencsére találtunk egy kerékpár szervizt, ahol a valószínűleg orosz származású tulaj egyből soron kívül vett minket, majd kisvártatva ismét jó kerékkel gurulhattunk tovább. Pénzt nem fogadott el a boltos. Anináig felmásztunk, hogy kapjunk némi ízelítőt a kaptatókból, aztán jó sokat lefelé gurultunk, végül még egy kis mászás, és a 150 euró /négyzetméteres placcon tábort vertünk. Kilátás 230°-os panorámával a hegyekre és egy hatalmas völgyre. Bence legurult Mehádiába sörért, addig főztem egy kiadós vacsorát, majd csak bámultuk a tájat és beszélgettünk, kortyolgatva a sört. Este még esett egy kicsit.
Másnap a Nap is előbújt, be is fűtött rendesen, így határozottan melegünk lett, mire elértünk Herkulesfürdőig. Innen pedig cirka 30 km-t kaptattunk, egészen a Cserna víztározóig. Kerestünk a parton egy használható helyet, és jóleső fáradtsággal ettünk- ittunk, majd eldőltünk. Másnap megjelent egy figura egy 350-es IZS motor nyergében, s pont ő volt a halőr. Így a pecának lőttek. Viszont megint mászhattunk egy kicsit, úgy 40 km-t, murvás és köves, igen meredek „utakon”. Viszont megérte. Alig találkoztunk emberrel, s azt beszéltük Bencével, hogy az a látvány, amiben részünk volt, keveseknek adatik meg; talán amiatt, mert nem sokan veszik a fáradtságot, hogy kiszálljanak az autóikból és önerejükből tegyenek meg távokat.
Teszt: Az elmúlt napokban a táskák rögzítő rendszerét, illetve a kerékpárok kerekeit és fékeit kísértem fokozott figyelemmel, hogy hogyan viselik a megnövekedett terhelést és rázkódást. Gond nélkül!
Folytatása következik!
A folytatáshoz kattints ide!
A Kárpátok bércein - első rész fotógalériája ide kattintva megtekinthető.
