Reggel már 7 órakor sikerült felkelnem, Gabi még szunyókált kicsit amíg nem szóltam neki hogy ébresztőőő! Olasz szomszédaink is ébredeztek, ekkor mi már a sátrat bontottuk. A sátor ponyvájának belső oldalára elég jelentős mennyiségű pára csapódott le, amit valahogy meg kell szárítani. A homokdűnék között ez nem igazán volt egyszerű… a Nap sem sütött még eléggé, nagy füves terület sem volt ahol a homok ne tapadt volna a vizes ponyvára amikor földre terítjük… így maradt a köztes állapot, kicsit nedvesen és homokosan csomagoltuk el. Miután elkészültünk kitoltuk a bringákat a kerékpárútra, majd lassan becsorogtunk Zandvoort-ba. Hmm, kerékpárút… otthon még csak hasonlót se láttam. 3-4m széles tükörsima aszfalt út, végig a homokdűnék között. Sokan kijöttek ide csak úgy sétálni, futni, az országutisok is itt edzettek. Kicsit jobb az itteniek sportolási lehetőségének tárháza… Zvandoort partján este is elgurultunk már, de nappal láttuk csak igazán mennyire szép hely. Végtelenbe tűnő tenger, 200m széles és olyan hosszú homokos part ameddig csak a szem ellát. Reggelizéshez pont ideálisnak találtuk a helyet, így megálltunk. Végre hasznát vehettem a 4 lábú horgász székemnek, kényelem, kaja, tenger, jó idő, minden megvolt a lazuláshoz. Meg is mártóztunk a tengerben, szerencsére nem volt 1centi hideg :-D Reggeli után csomagoltunk, majd tekertünk volna a parton egy kicsit, de ez nekem nem igazán jött össze, a vékony slick kerekeim csak úgy szántották az amúgy keménynek tűnő homokot, ahogy rátekertem már kapart is volna el, így inkább toltam. Amszterdam felé vettük az irányt, néha bekanyarodtunk kisebb-nagyobb lakóövezetekbe. Félelmetes volt látni ami itt van. Helyenként a területet 2-3 utcánként egy kisebb csatorna szeli át, ezek partján parkok, vagy éppen családi házak állnak. Nem feltétlen luxus házak, még a legegyszerűbb is irigylendő nyugodtságot sugallt. A házakhoz legtöbbször gyönyörű kert tartozik, előttük vagy mögött közvetlen ott a csatorna, rajtuk stég, szinte mindenhol csónakok… Az otthon mutatkozó giccsnek és kivagyiságnak itt nyoma sincs. Az emberek is mosolyogva, komótosan tekernek, a robogósok a kerékpárúton sisak nélkül csordogálnak, öröm volt itt haladni.
Amszterdamba dél körül értünk be és mivel eléggé megéheztünk, kerestünk egy boltot és megebédeltünk. Céltalanul bolyongva szeltük a belváros kerékpárútjait, ami néhol nem is volt olyan egyszerű a sok bringás között. Rengetegen vannak, bár ezt eddig is sejtettük és tudtuk :-). Bringák egész tárházát láthattuk, mindenféle városi bicajtól kezdve a gyerekeket szállító anyukák által hajtott teherbicikliig. Itt aztán végképp hamarabb célba ér az ember tekerve, mint kocsival, hisz tényleg bármerre fordul az ember ott bringaút van. Az egyirányú utcák haladási irányával szemben behajtva ott a "kivéve kerékpár" tábla. Lámpás átkelőknél néha már kicsit türelmetlenkedtünk, amikor fél perc után sem váltott zöldre. Miért is? Az esetek jelentős részében megnyomtuk a gombot, és pár másodperc múlva már indulhattunk. Otthon mindez: megnyomod a gombot, miután már elment a fél város nem bírod idegekkel és átmész a piroson.
Bolyongásunk során felkerestük a belvárosban található zsibvásárt is, viszont értelmes dologra nem igazán bukkantunk. Leginkább olyan dolgokat árultak ami egyáltalán nem a hely jellegzetessége, szinte mindegyiket megvehettük volna bármelyik város piacán. Hamar átcsorogtunk a sorok között, majd pihenőhely keresésébe kezdtünk. Találtunk is egy ideális helyet: szabad konnektor, wifi, frissen facsart gyümölcslevek. Gyorsan elő is kaptuk az elosztókat, majd rádugtunk mindent amit csak tölteni lehet. Az ital szürcsölgetése közben megírtam és feltöltöttem a tegnapi beszámolót, majd útvonalat terveztünk, ugyanott a tengerparton nem akartunk aludni. A hely ahová beültünk sajnos 17:32-kor (ez volt kiírva :-D ) bezárt, kicsit sietősen ugyan, de szinte minden dolgunkat el tudtuk intézni. Kerestünk egy újabb boltot, majd iránynak vettük a piroslámpás negyedet. Az eddig megszokott nyugodtságot nem kis zűrzavar és káosz váltotta fel. Amszterdam egyik jelentős turisztikai forgalmát bonyolítja le ez a környék, azonban talán ettől is tűnt ennyire lepusztultnak. Sok szemét az utcán, nyitott vizelde, helyenként nem igazán szimpatikus tekintetű "úriemberek", és rengeteg turista. Érdekes és sokszor félelmetes jelenség volt az ablak mögött néhol üveg tekintettel kifelé bambuló "üzletasszonyok" ábrázata, nem bírom elképzelni hogy tudják ezt csinálni. Egyik-másik mozgása sem volt százas, elképzelhető hogy munka előtt szívnak egy kis vicces cigit, aztán már lazábban megy minden. Hamar végeztünk a sorok között, a GPS-ben kiválasztottam az esti táborhely irányát, majd elkezdtünk tekerni a cél felé. Utunk ismét elképesztően szép helyeken vitt, itt is tükörsima kerékpárutak az úttesttől teljesen elszeparálva, lehetett haladni szépen. Amszterdam külterületén a csatornák partján egyre több úszó házat láttunk, sokszor meg is álltunk fotózni hisz számunkra nem mindennapi látványt nyújtottak. Rendes családi méretű úszó házak, az ablakokból ítélve talán némelyik alatt még pince is van. Ezeket biztos nem vinné el az árvíz! :-) Az újnak tűnő modern stílusúakat igen ízlésesre építették, az ablakokon bepillantva a belső tereket úgyszint. Furcsa lehet egy ilyen házban lakni, kíváncsi lennék hogy ez a szegények vagy az átlagember családi otthona lehet. Még mielőtt elértük a lakott terület határát, egy a kertjében pihenő idős bácsitól vizet kértünk a nagy 5 literes ballonunkba. Vele sajnos nem tudtunk beszélgetni mivel nem tudott angolul (Ő törte meg a jeget, az útépítő munkástól a 70 éves néniig bárkit leszólítottunk, perfektül darálta a választ), pedig igazán nagylelkű ember lehet, jó lett volna váltani pár szót. Indulás után még egy elismerő kézjelzés, majd usgyi tovább. Utunk kis része egy reptér kifutópályáját keresztezve az alatt haladt, miután kiértünk meg is álltunk fotózni. Gyorsan társakra is találtunk egy idősebb ausztrál házaspár személyében. Beszélgettünk velük egy kicsit, kiderült hogy 7 hete érkeztek Európába, és igen nagy részét bejárták már. Élni tudni kell… Palne Spotting-oltunk egy kicsit, fotózgattuk a szinte 2-3 percenként elhúzó gépeket. Gyönyörűek egytől egyig, közelségük miatt még a kerozin szagát is érezni lehetett a levegőben, a visító hangjukkal együttvéve pedig hátborzongató élményt nyújtott ilyen közelségből. Haladtunk tovább most már sátorhelyet keresve, hisz 10 óra már elmúlt, de legalább még világos van. Nem volt túl egyszerű feladatunk, mert a szántóföldekre csak a 2-300m-enként lévő igen módos házak felől lehetett bejutni, persze ezek a házak is kivétel nélkül kifogástalanok, inkább irigylésre méltóak voltak. Miután találtunk egy "gazdátlan" bejáratot a földek felé, megörültünk hogy végre ismét lesz hol aludnunk. Az út vége egy hagyma-krumpli és búzatábla által bezárt közben végződik, ideális sík homokos területtel. Gyors sátor állítás, majd főzés következett, utóbbi már erős szürkületben. Levest főztünk amihez ugye forralt víz kell. A gázon már percek óta rajta volt erős lángon, de csak nem akar forrni. Mi a fene van már mondom, éhesek vagyunk, így adtam a főzőnek még egy kis kakaót. Továbbra sem forr… a sötétben láthatóan már szó szerint vörösen izzik az edény alja, de nem forr. Gabi kérdezi hogy ez az ő edénye-e? Mondom ja, erre mondja hogy ööö akkor lehet benne van még egy másik edény is. Ó mondom, így lassan 5 perc után ez igazán jó hír :-D A víz ugyan még nem forrt, de elzártam, ásványvíztől úgysem lesz semmi bajunk, a leveshez meg így is jó lesz. Lakmározás közben még csodáltuk a felszálló gépeket, majd bepakoltunk a sátorba, még 1-2 fotó és alvás. Szép nap volt a mai is.
