Tartalmas másfél nap van mögöttünk, végre úton vagyunk Amszterdam felé. No de ne vágjunk egyből a közepébe…
Csütörtök este az albérletben kiválogattam a felszereléseket amiket úgy gondoltam hogy magammal hozok az útra. Jó is lett volna, ha csak ezeket kellett volna cipelnem… boldogított még egy öltöny, ing, cipők, kajás táska…. úgy néztem ki mint egy karácsonyfa. Reggel irány be a munkahelyre, majd onnan indulás a diplomaosztó ünnepségre. Nagy nap volt ez számomra, végre kezemben érezhettem sok év munkájának sikerét. Ezúton is szeretném újra megköszönni mindenkinek a segítségét, bíztatását, a gratulációkat, főnökömnek, munkatársaimnak, szüleimnek és családomnak a sok-sok éven keresztül töretlenül kitartó támogatását.
Az ünnepég végén rögtön indultunk is haza Nyíregyházára. Örömünket kissé megtörte az a jelenet, amikor Budapest határában araszolgatás közben a bérelt kisbuszunk egyszer csak maga alá "pisilt". Rögtön félreálltunk, elmondtunk egy rövid "miatyánkot", majd nyugtáztuk hogy elfolyt az összes hűtővizünk. Csodás, gondoltuk hogy ma talán haza se érünk, otthon vár a sok finom kaja, a cuccaimat is össze kell még szednem… Miközben apukámmal baktattunk a legközelebb lévő helyre ahol desztillált vizet tudtunk venni, csörgött a telefon hogy valami csoda folytán megérkezett az égből pottyant jótevő, egyenesen egy autó szerelő személyében :-D Hirtelen el se akartuk hinni, ekkora szerencsét a balszerencse közepén?! Miután megszereztük a vizet gyors léptekkel siettünk vissza a kocsi felé (kb 2km?), közben újra csörög a telefon hogy siessünk mert megjelentek a rendőrök is, szerintük ugyanis rendkívül feltartjuk a forgalmat és tűnjünk el onnan amilyen gyorsan csak lehet. Mire visszaértünk a szerelő szerencsére már végzett is, majd kicsit aggódva ugyan, de folytathattuk utunkat, este 9-re haza is értünk. Vendéglátás után még gyorsan beszaladtam a városba a barátokhoz (bocs a sok késésért), mindezek után jutottam el oda, hogy elkezdtem a cuccokat bepakolni. Írtam már többször is a pakolásról, aki ismer az tudja hogy nálam ez nem egyszerű folyamat, képes vagyok a majdnem kész cuccokat is összetúrni :-D Persze mindezt kellő idegeskedés közepette… Már rég felkelt a Nap, de még pakoltam rendületlenül. Mikor úgy sejtettem hogy kész vagyok, gondoltam lefekszek aludni 1 órát, azért csak nem kellene álmatlanul nekiindulni az útnak. Sikeresen elaludtam… a tervezett vonatot lekéstük, borult a menetrend. IC-vel már nem tudtunk volna feljönni Budapestre, a "gyors"vonat üléseiben pedig egyikőnk sem akart pácolódni az indulásig. Apukám még hét közepén felajánlotta hogy felhoz minket, és így hogy lekéstük a vonatot már rögtön be is csúszott az első B terv. Miután bepakoltunk a kocsiba (persze én készültem el legutoljára), elindultunk Budapest felé. A tegnapi vendéglátásra készített kajákból bőségesen maradt, így útközben igazi terülj terülj asztalkám, amolyan szó szerinti 90km/h-val repesztő gyorsétterem állt rendelkezésünkre. Anyukám nyújtotta a kajákat, még válogatni is lehetett a bőséges menüből. Meg kell hagyni, ilyen szolgáltatást a vonaton biztosan nem kaptunk volna! :-D Az út a jó hangulatban hamar elrepült. Megérkeztünk, cuccokat kivittük az indulási helyére, persze újra rámjött a pakolászás, anélkül szerintem már nem is én lennék. Nem sokkal érkezésünk után be is állt a busz, XXL-es csomagtere szerencsére könnyedén benyelte minden útravalónkat. Búcsúzkodás a családtól, majd indulás… rossz érzés itt hagyni őket, minden túrám során az jár a fejeben, hogy bárcsak ők is átélhetnék ezeket a kalandokat amiket mi. Egyszer remélem ennek is eljön az ideje! Norvégiába akkor is eljutunk! :-)
Időközben megérkezünk Győrbe, hamarosan elhagyjuk az országot. Már csak 1 nap, és kezdődhetnek az igazi kalandok.
