Első találkozásom a fekvőbringával 3-4 éve lehetett, mikor éppen a Mesteri fürdő felé tekertünk, a Kemenes-hátra kapaszkodás közben utolért minket egy laza alak, ki nagyjából hanyatt fekve, fülében walkmannel könnyedén tekert felfelé. Megkérdezte merre tartunk, majd biztatva a cél közelségén minket elköszönt és elhúzott. A dombtetőre érve még éppen láttuk sisakját eltűnni a horizonton. Bakker, nekem is kell ilyen, hasított belém!
Otthon gugli, képek, bringák, leírások, forgalmazók, fórumok, ami kell. Aztán megtudom az árakat és félreteszem a projektet. De nem hagy nyugodni, ki kell próbálni! Budakalászon ez is sikerül, most már tudom, hogy egyszer sajátom is lesz.
Tavaszra összejönnek a financiális alapok, választani kell. Nem könnyű. Többször tanácskozom a hazai forgalmazókkal, bújom a netet, majd végül a Nazca Gaucho mellett döntök. Megrendelem és várok. Közben földrengés Japánban, kicsit csúszik az agyváltó, várok. Aztán Pünkösd, várok. Aztán jön a hír, elindult Hollandiából, egy hét múlva itt lesz. Egy hét? Gyalog tolják? Várok… és megérkezik. Hazahozom. Este van már, sötétedik. Nem is baj, jobb az első próbálkozásokat sutyiba csinálni. Bár mentem már rekuval, azok alacsonyabbak voltak, így meglepte az egyensúly érzékemet rendesen. Azért sikerül elindulni, de egy darabig még kacsázok a két szegély között. Eleinte izomból markolom az alsókormányt, ezt nem szereti, aztán lazítok a vállaimon és csodák-csodája egyenesen megy. Aztán próbálgatom a váltót, a fékeket, mindezt kellő imbolygással, örülök, hogy senki nincs az úton rajtam kívül. Jó félóra múltán kezdenek a helyére kerülni a dolgok, már a csillagos eget is megtudom nézni borulásveszély nélkül, kezdetnek ennyi elég, hazamegyek.
Első találkozásom a fekvőbringával 3-4 éve lehetett, mikor éppen a Mesteri fürdő felé tekertünk. A Kemenes-hátra kapaszkodás közben utolért minket egy laza alak (http://gpsgames.hu/blog/pupu), ki nagyjából hanyatt fekve, fülében walkmannel könnyedén tekert felfelé. Megkérdezte merre tartunk, majd biztatva a cél közelségén minket elköszönt és elhúzott. A dombtetőre érve még éppen láttuk sisakját eltűnni a horizonton. Bakker, nekem is kell ilyen, hasított belém!
Otthon gugli, képek, bringák, leírások, forgalmazók, fórumok, ami kell. Aztán megtudom az árakat és félreteszem a projektet. De nem hagy nyugodni, ki kell próbálni! Budakalászon ez is sikerül, most már tudom, hogy egyszer sajátom is lesz.
Tavaszra összejönnek a financiális alapok, választani kell. Nem könnyű. Többször tanácskozom a hazai forgalmazókkal, bújom a netet, majd végül a Nazca Gaucho mellett döntök. Megrendelem és várok. Közben földrengés Japánban, kicsit csúszik az agyváltó, várok. Aztán Pünkösd, várok. Aztán jön a hír, elindult Hollandiából, egy hét múlva itt lesz. Egy hét? Gyalog tolják? Várok… és megérkezik. Hazahozom. Este van már, sötétedik. Nem is baj, jobb az első próbálkozásokat sutyiba csinálni. Bár mentem már rekuval, azok alacsonyabbak voltak, így meglepte az egyensúly érzékemet rendesen. Azért sikerül elindulni, de egy darabig még kacsázok a két szegély között. Eleinte izomból markolom az alsókormányt, ezt nem szereti, aztán lazítok a vállaimon és csodák-csodája egyenesen megy. Aztán próbálgatom a váltót, a fékeket, mindezt kellő imbolygással, örülök, hogy senki nincs az úton rajtam kívül. Jó félóra múltán kezdenek a helyére kerülni a dolgok, már a csillagos eget is megtudom nézni borulásveszély nélkül, kezdetnek ennyi elég, hazamegyek.
Első kör:
http://www.youtube.com/watch?v=S-P-vYOxM_0
